Az emberek napi szinten cserélik le eszközeiket. Új telefon vásárlása esetén általában nem okoz gondot egyikről másikra „átköltözni”, legtöbb esetben akkor okozhat némi fejfájást, ha platformot is váltunk.

Egy vállalatirányítási rendszer esetében ez azonban nem ennyire egyszerű, a telefonos analógiához mérten sokkal több tervezést igényel és sokkal nagyobb fejfájást okozhat.

Példának okáért, egy idősebb, akár elavult rendszer lecserélése járhat platformváltással is – Oracle-ről SAP-re – és ebben az esetben nem csak az üzleti folyamatok reprodukálása, kiterjesztése lehet a cél, de az a kérdés is felmerülhet, hogy vajon mennyi adatot vigyünk át egyik rendszerből a másikba.

Ilyen méretű rendszerek esetében felhasználástól függően éves viszonylatban is több terrabájtos adatmennyiségről beszélünk és minél több az adat, annál lassabbak lesznek a folyamatok. Ebből kifolyólag az általános megközelítés, hogy több évnyi historikus adatot inkább egy archív rendszerbe töltenek be, ahonnan szükség esetén azok kinyerhetőek.

Ugyanakkor ez a megközelítés felvet egy újabb problémát: Vajon megéri-e az archív rendszert is platformváltással egybekötni? A válasz felemás, leginkább a vállalat mérete, lehetőségei és a költségvonzat lehet az egyik meghatározó elem, ugyanakkor a technikai megvalósítás súlyának a három előbbihez kellene igazodnia.

A felületes megközelítés az, hogy a korábban használt riportok - például auditokhoz – mögött rejlő lekérdezéseket tudjuk futtatni az archív rendszeren is, szóval ez nem jelenthet gondot, de az összkép ennél árnyaltabb.

Abban az esetben, ha nem beszélünk platformváltásról az archív rendszeren, akkor az előbbi állítás még valós is lehet, ugyanis egy frissebb Oracle adatbázis képes kezelni a korábbi verziókon használt lekérdezéseket. Ezzel szemben, a tapasztalatok alapján, ha például egy másik típusú adatbázisra – teszem azt, Microsoft – mentjük le az adatokat, már a lekérdezések konverziója is felemészthet akár több hónapnyi munkaidőt pusztán azért, mert a két rendszer lekérdezési képességeiben hatalmas különbségek vannak.

Ezen a ponton, ha visszakanyarodunk a többi szemponthoz, vegyük szemügyre újra: Az átállás, a lekérdezések konverziójához és azok eredményeinek validálásának idejére az archiválni kívánt rendszert ugyanúgy életben kell tartani – és általában ennek költségvonzata a legnagyobb döntési tényező a váltás meghozatalában – ugyanúgy, ahogy a célrendszert is ki kell dolgozni.

A konklúzió, hogy az ilyen jellegű és léptékű cseréket minden esetben érdemes több szemszögből, különböző rendszerek szakértőivel együtt megvizsgálni, hogy a hosszadalmas fejfájás minél rövidebbé válhasson.

Várjuk a témával kapcsolatos véleményeket, tapasztalatokat LinkedIn oldalunk, a megosztott blogbejegyzés alatt kommentben!