Az üzleti intelligencia megoldások egyik klasszikus kérdése: miért építsünk adatpiacokat? Nézzünk egy tipikus esetet!
Az ügyfél...
- tudatában van, hogy a céges adatkincs több elszórt helyen keletkezik, és különféle formátumokban
- érzi, hogy automatizálni szeretné a riportok készítését
- esetleg önkiszolgáló megoldást is szeretne, az adatok “böngészésének” lehetőségét, az előre definiált riportokon túlmenő adatkinyeréshez, ötleteléshez, új típusú kimutatásokhoz
Az ügyfél a fenti okokból szakértők bevonásával adattárházat építtet ki. Az ügyfél ezek után riportok készítését rendeli meg, hiszen van profi adattárháza, pénzbe is került, lássa immár hasznát: a következő lépés az adatok riportolása, valamint a “felfedező jellegű” adatkinyerés, böngészés.
Az ügyfélnek mindig igaza van -- ám most csak részben. A legjobb minőségű, leginkább átgondolt adattárház esetén is szükség van bizonyos mértékű zsonglőrködésre, előkészítő lépésekre a riportokhoz.
- Származtatott (kalkulált) mutatószámokat kell készíteni az alapadatokból?
- Hierarchiákat kell kialakítani az adatok között?
- Összesített (aggregált) adatokat kell számolni az elemi adatokból?
- Az adattárház nem teljesen átfogó, bizonyos adatok nincsenek benne, drága vagy elég rugalmatlan lenne beleintegrálni azokat is, ám “hozzá kéne őket rakni” egy bizonyos riporthoz?
- El kell rejteni bizonyos mezőket a kíváncsi szemek elől, mert félreérthetően vannak elnevezve, vagy csak röviden, a pontos értelmezéshez szükséges “apró betűs rész” nélkül inkább ne legyen elérhető az adatfelfedezés során?
- Kategóriákba kell sorolni bizonyos adatokat, csökkentendő az adatok sokszínűségét a riportban?
- “Lyukaktól mentes” dimenziókra van szükség bizonyos kimutatásokban, minden nap jelenjen meg (akkor is, ha nincs aznapra vonatkozó adat), vagy minden régió szerepeljen (ha nincs vonatkozó adat, akkor nullával)?
- Stb...
Ezek rutinszerűen megoldandó feladatok, és a kollégák ügyesek, tehát meg is oldják.
Az ördög a részletekben rejlik. Miként oldják meg a kollégák? Barkácsolással. Az ügyfél vezetése számára mindez láthatatlan...
- Bizonyos feladatokat az adattárház üzemeltetőjével egyeztetve oda delegálnak a szakértők; úgyis ott az összes terv- és tényadat, legyenek szívesek megfelelő módon összekapcsolni őket a szükséges termékkörökre, és terv-tény teljesülési arányszámot kalkulálni! A 6. ilyen változtatás után esetleg elfelejtik a dokumentációt frissíteni, további 15 változtatás után részleges reform történik az adattárház szintjén, ami esetleg elrontja a fölé épült, nem dokumentált számítások egy részét.
- Más feladatokat, pl. hirtelen szükségessé váló hierarchiák készítését a riporteszköz szintjén kezelnek, persze profi módon, az adott riport szempontjából remekül, de mindez mégis sérülékeny: a következő riport megvalósításakor egy másik kolléga egy másik részlegnél esetleg más módszertannal oldja majd meg, “nem mindig érnek össze a számok”, és nyomozni kell, miért nem...
- Az adattárházba nem integrált adatok beemelése során mindenféle transzformáció szükséges (szűrés, aggregálás, stb.), erről lehet ugyan beszélni, milyen eszközzel és pontosan hogyan célszerű, de valahol mindenképp el kell végezni.
- Lehet még sorolni a hasonló forgatókönyveket.
Azért építünk adatpiacokat, hogy áttekinthető és egységes formába öntsük az adattárház fölé, de még a riportok alá szükségképpen fölhúzott barkács-réteget -- szebben fogalmazva: a számos előkészítő lépést. Azért tesszük, hogy minden szereplő biztos lehessen benne: az igazságot látja (“single source of truth”), és a rengeteg kimutatás nem csupán egységes adatokra épül, de a származtatott mutatókat és az előkészítő lépéseket is egységes módszertan jellemzi. Egyetlen adattárházra több adatpiac is építhető, például üzletáganként vagy tágabb adatkörönként fölosztva - a végén pedig minden mindennel összeér, és mindenki boldog.